Naplót először általános iskolában kezdtem el vezetni, azonban már, majdnem tíz (!) évvel később, fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból. Az biztos, hogy nem vidám eseményeket jegyeztem le (bár ki az, aki boldog pillanataiban ragad tollat?), és minden bizonnyal ez az oka annak, hogy egy nagytakarítás alkalmával a szemétben végezte a piros borítós füzet; egyszer utoljára még bele-beleolvastam, de, hamar rájöttem, képtelen voltam szembesülni nemcsak azzal, ami akkor már régóta múlt volt (a sebek is eltűntek, nemcsak behegedtek), hanem az idő múlásával sem (ezzel azóta is küzdök, hogy kialakítsak egy egészséges viszonyt az idővel). A naplóírás azonban itt nem ért véget, gimnáziumban folytattam, azonban a narancsos füzet is a szemetesben landolt nem sokkal később; nem adtam fel, viszont, és harmadjára is elkezdtem, ekkor már főleg azért, mert "komoly" (jó, hát akkor azok voltak) dolgokról írhattam, és mindig jólesett ilyen formában kiadni magamból majdnem mindent. Plusz, rengeteg apróságot is leírtam, amelyek az adott pillanatban nagyon boldoggá tettek, ám amelyeket, féltem, egyszer, felnőve, elfelejtenék, ezt pedig meg akartam előzni (ez az oka annak, hogy regisztráltam másodjára Twitterre '11 szeptemberében: a sok-sok mindennapi kis boldogság, amely hatalmas mosolyt csal az arcomra, mind ott van emlékeztetőnek, hogy az élet mindig szép, legyen bármilyen nehéz is néha). Az a kék füzet azóta is megvan, a BA-s évek alatt is volt egy, most is van, tehát az évek alatt mondhatni rendszeresen írosgattam, bár, valamiért, tavaly óta egyre ritkábban teszem ezt. Most pedig itt van ez a blog, mert a korral haladni kell, vagy mi a szösz, és most nem tudom, milyen rendszeresek lesznek a bejegyzések, vagy miről is fognak szólni, ez majd kialakul úgyis. Lehet, hogy hagyom a fenébe majd ... lehet, hogy függő leszek, ezt most még nem tudom megválaszolni, nem is kell, de mint minden elsőre, erre is illik emlékezni, ez a kis szösszenet meg akkor ünnepelje a regelésemet ide, a blogolás kezdetét.
Néhány első az életemből, olyan sorrendben, ahogy hirtelen eszembe jutnak:
Néhány első az életemből, olyan sorrendben, ahogy hirtelen eszembe jutnak:
- Első koncert: Green Day, Bp, HU, 2005. június 9. csütörtök, egy nagyon esős nap (alig pár hónapja voltam még csak rajongó, az öröm így mondhatni dupla volt)
- Első szemüveg: általános iskola harmadik osztály, egy kerek, zöld-rózsaszín keretes kis csoda (összesen volt három szemüvegem, aztán jött a kontaktlencse)
- Első vizsgaismétlés: másodéven alapszakon, januárban Noun Phrase (másodjára a készülésem, dacból, kimerült annyiban, hogy kinyitottam és bezártam a könyvet; amúgy azóta sem ismételtem vizsgát, ami azért itt annyira nem nagy teljesítmény, de na, csak őszintén)
- Első tavaszi tekercs: a Szigeten, 2008-ban, az Iron Maiden-koncert előtt (azóta sem ettem)
- Első alvás-nélkül-mentem-az-egyetemre: '11 májusa, csütörtök, az utolsó nap a félévben, két órám volt, US History meg valami brit irodalmas gyakorlat, nem kicsit voltam álmos, ám az aznap délután az egyik legjobb volt, csak enni keltem fel, este meg félálomban csacsogni a szobatársakkal is egy élmény volt; előtte hajnalban meg a Békás-tónál lazulni, Roadot hallgatni ... ((:
- Első sátrazás: 2008 nyara, Tokaj, a kikapcsolódás ezen formáját azóta sem szeretem, nekem egy ágy alap, ez van (: viszont akkor dobtam ki először cipőt, mert a koncertek + sár párosítás tönkretette szegényt (ez nem Hegyalja volt, hanem motoros-találkozó)
- Első hajfestés: 2010-ben, decemberben, szőke lettem, ezt azóta is bánom, és azóta próbálom helyrehozni az akkor okozott kárt (legalább jól állt volna!), kísérletezésnek azonban elment
- Első gyalog-menni-az-autós-mekibe: '13 májusa, Veszprémben, M-val, hajnalban, nekem egy örök emlék, úgy komolyan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése